6. "Annak ellenére, hogy tudod ki vagyok..."

Salut! :)

Na, nem tudom mi történt velem - lehet, hogy csak VALAKI miatt - de sikerült megírom a következő részt! A következő rész valószínűleg 22.-e után fog jönni.

C.

Niall annyira ledöbbent, hogy szóhoz se jutott, és mozdulni sem bírt, így behúztam a házba. Hayley bezárta az ajtót, és a kanapéhoz sietett, ahonnan két törölközőt hozott nekünk.
- Siess, menj fel és öltözz át! Hagyd a szobádba a vizes ruhákat! – szólt rám Hayley.
- De, én… - tiltakoztam.
- Ne aggódj, majd én.
- Köszönöm – sóhajtottam és Niall felé fordultam – Legszívesebben elmondanám én, de ahhoz még túl összevisszaság van a fejemben. Valószínűleg most össze vagy zavarodva, amit meg is értek. Remélem Hayley el tudja úgy magyarázni, hogy megértsd mit miért csináltam…
Niall csak bólintott és megtörölte vizes haját. Felrohantam a lépcsőn, összeszedtem pár ruhát és mielőtt még beléptem volna a fürdőbe hallottam, hogy Niall és Hayley a nappaliban beszélgetni kezd. Kihámoztam magam, a rám tapadt, vizes ruhákból és rövid mérlegelés után gyorsan beálltam a zuhany alá. Azért mégsem mehetek vissza, ázott kutya szaggal. Egy gyors, alapos zuhanyzás után megtörölköztem, majd magamra kapkodtam a behozott ruhákat. Mivel Niall eddig csak futócuccban látott, nem hiszem, hogy ki kellene öltöznöm itthon, így egy fekete rövid ujjúhoz, egy szürke, bokánál szorítós melegítőnadrágot, és a fekete, mintás benti cipőt vettem fel. A hajamat többször átdörzsöltem egy száraz törölközővel, majd kiengedve hagytam. A víz miatt begöndörödött, de nem foglalkoztam vele. Útközben a telefonom ledobtam az ágyra és rohantam is lefelé. Niall és Hayley a nappaliban beszélgettek, egy-egy bögre, forró teával. Érkezésemre mindketten felém fordultak és elmosolyodtak.   
- Azt hiszem, megyek és készítek még teát! – állt fel Hayley és elindult a konyha felé.
A legrosszabbtól tartva léptem a kanapéhoz, de lábaim tovább nem vittek. Vajon most mit gondolhat rólam? Egyáltalán mit mondott neki Hayley?
- Meglepődtél? – kérdeztem halkan.
- Azt el sem hiszed mennyire! – vigyorgott rám Niall – Olyan valakivel találkozni, aki még nem is hallott rólunk? De aztán Hayley elmondta neked kik vagyunk és mégsem változtál meg… Ugyanúgy viselkedtél, és még csak meg sem említetted, hogy „Ja tudom ám, hogy kik vagytok!”.
- Elsőre szimpatikus voltál, ezért maradtam veled. Később rájöttem, hogy jól döntöttem. Aznap este, amikor Hayley elmondta, hogy kik vagytok, én is rendesen meglepődtem. De ti is ugyanúgy emberek vagytok… - vontam vállat – Pluszban jó hangotok van és jól is néztek ki.
- Akkor… - állt fel Niall és elém lépett – Annak ellenére, hogy tudod, ki vagyok… - itt kicsit elakadt és hirtelen érdekes lett számára a padló – eljönnél velem vacsorázni? – nézett hirtelen a szemembe.
Ki ne blokkolna le, ha előtte állna, egy szőke hajú, gyönyörű szép, kék szemű, helyes srác, aki épp most hívta el randira? Hirtelen mégis rossz döntésnek könyveltem el magamban, hogy ilyen cuccot vettem fel.
- Persze – nyögtem ki.
Sose voltam még ennyire lefagyva. Amint megláttam Niall fülig érő száját, az enyém is önkéntelenül mozdult felfelé.
- Ki kér teát? – jött be egy nagy tálcával a kezében Hayley a nappaliba.
Niall segítőkészen elvette a jól megpakolt tálcát és a kanapé előtt elhelyezett kisasztalra tette.
- Köszönöm! – hálálkodott Hayley.
Niall épp szólásra nyitotta a száját, amikor megcsörrent a telefonja.
- Szia Pa… Nem, nincs semmi baj. Nem. Igen. Nem. Biztos. Oké, megyek. Szia. – tette le a mobilt, majd felénk fordult – Sajnálom, de nem maradhatok. Paul és a srácok már azt hitték, megtámadtak a rajongók.
- Érted jönnek? – kérdezte Hayley.
- Nem.
- Gyalogolni akarsz? Ilyen időben?
- Nyugi, Hayley, nem lesz semmi…
- Nyugodt vagyok, de ilyen zuhogó esőben nem mész Te, egyedül, gyalog semerre. Megbetegedhetsz, megtámadhatnak és baleset is érhet! Elviszlek!
- Köszönöm.
- Ha dudálok, gyere! – vette el a slusszkulcsot a helyéről Hayley és a garázs felé indult.
Az időjáráshoz tervezték ezt a házat, így a lakást egy ajtó választja el a garázstól.
- Ha hétre érted jövök, az jó? – lépett elém a szőkeség.
- Tökéletes – mosolyogtam.
- Este találkozunk. – nyomott egy puszit az arcomra Niall.
A következő pillanatban az utca felől egy rövid dudaszó hallatszott, ezért Niall még villantott felém egy elbűvölő féloldalas mosolyt, majd kisietett a zuhogó esőbe, a rá váró kocsihoz. Percekig álltam és vigyorogva bámultam az ajtót. Rózsaszín ködben – ami átjárta minden porcikámat – feltűnt egy fehér, csaholó folt.
- OMG – motyogtam és rohanni kezdtem a lépcső felé. Már léptem volna fel az első lépcsőfokra, amikor nyüszítést hallottam a hátam mögül. Töpszlix hátsófelén ülve, szomorú szemekkel nézett rám. Visszafordultam, felvettem az ölembe és újra megcéloztam az emeletet. Berontottam a szobámba, leraktam a kutyust a földre, lehuppantam az ágyra, majd az ölembe húztam a laptopom. Türelmetlenül doboltam a billentyűzeten, amíg betöltött és végre elindult a skype. Imáim meghallgatásra találtak, amikor Lexi fogadta a videó hívásom.
- Szi… - köszönt (volna) boldogan barátnőm, de félbeszakítottam.
- Lexiii! Segítened kell!
- Mi történt?
- Szüleid hol vannak?
- Valami üzleti hülyeségen, mért?
- Hála égnek! – sóhajtottam.
- Ez most mért fontos? – érdeklődött Lexi.
- Mert ha otthon lennének, akkor bajban lennénk, mert te angolul én meg németül nem tudok.
- Ez azért olyan fontos mert…?
- Ma este randim lesz. – nyögtem ki.
Már azt hittem, lefagyott a skype, hogy csak Lexi döbbent arcát mutatja, mozdulatlanul, de még mielőtt rányomtam volna a gombra, barátnőm boldog sikítozásba tört ki. A szobában futkosó kis westie a sikítozásra felkapta a fejét, felém fordult, majd egy lendületes ugrással mellettem termett az ágyon.
- Ő ki? – vigyorgott Lexi.
- Chris-éké.
- Hogy hívják?
- Töpszlix.
- Mint a…
- Igen, mint a filmben.
- Hogy vagy?
- Idegesen – szorítottam egy párnát az arcomra.
- Nyugiii! Hogy néz ki a srác?
- Eszméletlen helyes!
- Te ested vagy az enyém? Esetleg köztes állapot?
- Szőke haj, kék szem…
- Akkor a tiéd – vigyorgott barátnőm – Mikor és merre?
- Ma esete, vacsorázni.
- Ó! És mennyi időnk maradt?
- Bő két óra. Hétre jön.
- Van valami elképzelés?
- Semmi. Sötétség.
- Mivel szőke herceg vacsorázni visz, valami elegante dolgot kell felvenned szerintem… - gondolkozott Lexi.
- Annyira nem akarok kiöltözni… Végül is futócuccban látott eddig.
- Oké, szórd ki a bőröndöd és kezdj el mesélni! – utasított a szőke hajú lány, a kamerán keresztül.
Laptopot letettem az éjjeliszekrényre és engedelmesen kezdtem kipakolni a cuccaimat. Ami felvehetőnek értékeltünk azt az ágyra dobtam a többit pedig rendezett kupacba a bőrönd mellé.
- Első nap, délután elmentem futni a Hyde Parkba.
- Te? Futni? – döbbent le Alexis.
- Igen. Na, de had folytassam! Épp számot váltottam, amikor véletlenül nekimentem.
- Akkor szó szerint összefutottatok.
- Ühüm. Vagyis inkább én nekifutottam, ő meg nekem jött. Bocsánatot kértünk, visszaadtam a napszemüvegét, aztán… Megkérdezte, hogy nem ülünk-e le az egyik padra beszélgetni. Nagyon jól éreztem magam, vele. De mindkettőnknek menni kellett, meg nagyváros London, azt hittem többet nem találkozunk…
- De…
- De, ma megint elmentem futni, mert tegnap kihagytam Diana szökőkútját…
- És…
- És ott ült azon a padon, ahol tegnap beszélgettünk. Mindketten meglepődtünk, hogy újra találkozunk. Megint elbeszélgettünk, aztán hirtelen szakadni kezdett az eső. Hazakísért, hogy nehogy bármi bajom legyen, mert itt, zuhogó esőben veszélyesebb a közlekedés. Aztán a ház előtt magához húzott és megcsókolt!
- Úúú, de aranyos! És Chris mit szólt hozzá?
- Dolgozik. Öltönyben.
- Öltönyben?
- Aha. Még nem jött meg. – egy ajtócsapódás után folytattam – De azt hiszem Hayley igen.
- Lisa merre vagy? – hallottam az előbb említett személy hangját.
- Ez mit jelent? – nézett kérdően Lexi.
- A szobámban – válaszoltam hangosan, majd normál hangerőn folytattam – Azt kérdezte, hol vagyok.
- Oh – hallottam egy meglepődött hangot az ajtó felől – Látom nincs ötleted, mit vegyél fel – jött be a szobámba Hayley.
- Fordítanál? – kérdezte Lexi.
- Azt mondta, hogy a rumlit látva, nincs ötletem, arra, hogy mit vegyek fel estére.
- Ő a legjobb barátnőd? – biccentett Hayley a laptop felé, mire bólintottam – Szia! Hayley vagyok!
- Szia! Lexinek hívnak! – köszönt barátnőm is.
- És kb. itt kimerült az angoltudása – világosítottam fel Hayley-t.
- Oké – mosolygott a lány – Várj itt! Mindjárt jövök! Azt hiszem tetszeni fog!
- Elmondtam neki, hogy te nem nagyon tudsz angolul, aztán eszébe jutott valami és azt kérte, hogy várjam meg itt, tetszeni fog. – hadartam el egy újabb „fordítanál?” kérdést megelőzve.
- Lisaaa! – kiabált Hayley – Csukd be a szemed!
- Oké! – kiabáltam vissza és tettem, amit kért.
Próbáltam a fülemre hagyatkozva kitalálni, hogy mi lehet Hayley-nél, amikor pár lépés után, egy „Ez… gyönyörű” megjegyzést hallottam Lexitől. Kinyitottam a szemem és megnémultam. Hayley egyik kezében egy akasztón lengő, gyönyörű fehér, csipkés csoda volt. Annak ellenére, hogy nem nagyon bírtam a csipkés dolgokat ez nagyon tetszett. A ruha derék részénél, egy vékony barna öv ment körbe. Másik kezében egy fakó, világosbarna cipőt tartott.
- Szőke herceg, ha meglát ebben, dob egy hátast az biztos! – Lexi hangja rázott ki a ruha bámulásából.
Barátnőm megjegyzésétől nevetni kezdtem. Lefordítottam Hayleynek szó szerint, így ő is megértette, mit mondott Lexi és elmosolyodott.
- Egyetértek!
- De én nem… Nem fogadhatom el! Különben is! Nem is szoktam ilyenfajta ruhákat hordani. És tuti nem áll rajtam jól!
- Próbáld fel! – jött egyszerre két nyelven az utasítás.
Kettő az egy ellen harcban veszettem, így a ruhával a kezemben indultam a fürdő felé. Gyorsan lerugdostam a melegítőnadrágot, és lekaptam az egyszerű felsőt, majd felvettem a fehér csipke-csodát.
- Na, milyen? Borzasztóan áll ugye? – léptem ki a fürdőből.
- Nem, dehogy is!
- Lisa, gyönyörű vagy!
- Ne mondj ilyeneket!
- Legyen nálad telefon! Ha szükség esetlen hívni kell a mentőket, mert a szőke herceg kifekszik!
- Vedd fel a cipőt is! Hogy lássuk milyen az összehatás!
Aki valaha arra gondolt, hogy milyen lehet, hogyha több nyelven beszélnek hozzá, akkor most megmondom, hogy fárasztó! Bár, mindkét nyelvet kitűnően beszélem, nehéz figyelni kétfelé.
- Jó! – szakítottam félbe őket.
- Lisa…
- Hmm? – néztem a laptopom felé.
- Nyúlj az oldaltáskád, belső cipzáras részébe.
- Ööö, oké. – bekötöttem a másik cipőmet is, és belenyúltam az oldaltáskámba – De hisz Lexi ez a te…
- Kabalakarkötőm! Azért raktam a táskádba, hogy veled legyen, amíg távol vagy tőlem, minden jól sikerüljön.
- Köszönöm! – hatódtam meg – Szorongatós légölelés – mosolyogtam bele a kamerába, majd feltettem a kezemre, a háromsoros, fekete, fonott ’Love’ és egy infinity aranymedálos karkötőt a kezemre.
- Gyönyörű vagy! – kétnyelvű dicséret.
- Köszönöm!
- Még valami hiányzik – állt fel az ágyamról Hayley és el is tűnt.
- L. gyönyörű vagy! Ne aggódj! Minden rendben lesz!
- Köszönöm L.! Kérhetek valamit?
- Persze.
- Ne szólj erről senkinek, jó? Még véletlenül se szóld el magad. Nem tudom mi lesz ebből, de nem szeretném, ha bárki tudna róla, mielőtt még én biztos lennék benne.
- Nyugi, egy szót se szólok senkinek!
- Köszönöm!
- És itt is van az utolsó darab! – hozott be egy vajszínű, arany csatos kistáskát Hayley – Mivel ezen a ruhán nincs zseb, és mindketten ragaszkodunk ahhoz, hogy legyen nálad telefon, ez kelleni fog.
- Köszönöm! Lehet egy kérésem?
- Persze!
- Megcsinálnád a sminkem? Nem nagyon szoktam én feltenni semmit, és össze se szeretném kenni ezt a ruhát.
- Ülj le! – mosolygott Hayley.
Óráknak tűnő, percek után egy „Kész is vagy” megszólással kinyitottam a szemem és belenéztem a tükörbe. Szempillaspirál, halvány szemhéjfesték és egy kis szájfény.
- Nem kell rád sok kencefice, anélkül is csodásan nézel ki!
- Köszönöm! Mindkettőtöknek, mindent! 
Mintegy végszóra megszólalt a csengő.
- Máris hét óra? – ejtettem a mobil a kistáskába.
- Sok szerencsét Lisa! Majd részletes beszámolót kérek! Szia! – köszönt el legjobb barátnőm, én pedig lecsuktam a laptopom, és kisétáltam a szobámból. 

Most talán haragudtok, de először én se így terveztem, csak így jött ki. Viszont a következő rész, csak a randiról fog szólni! ;)

 Lisa ruhája, az esős jelenet után.

Lisa ruhája, Niall-lel való randihoz.